Janikovszky Éva Óvoda és Bölcsőde

Idén is hallhattuk a jól ismert kiáltást a Kozármislenyi óvodában. A vírushelyzet sem tudta elriasztani a nagyszakállút, hogy személyesen hozza el ajándékait a gyerekeknek. Igaz, nem a megszokott módon ülhették körbe a Mikulást verssel, énekkel köszöntve.

A gyerekek éppen önfeledten játszottak a csoportszobában, amikor az egyik kisgyerek észrevette, hogy az óvoda udvarára begördült egy mikrobusz, a tetején egy hatalmas szánt szállítva. Mindenki rohant az ablakhoz. A kedves Öreg körbejárt az udvaron és minden csoportnak beintegetett. A gyerekek meglepetésére a mikuláscsomagokat is valami „rejtélyes módon” tudta becsempészni a csoportokba. Jó volt látni a gyerekek szemében a csillogást, hogy mennyire hisznek a csodákban. Az óvónők is készültek a gyerekeknek meglepetéssel. Az előző évekhez hasonlóan meseelőadást adtak elő „Elveszett a Mikulás naplója” címmel. Ez alkalommal interaktív módon a gyerekek is bekapcsolódtak, ők is segítették a mesét szőni, alakítani. Összegyűjtötték, hogy ki miben szokott segíteni szüleiknek, egymásnak. A mesét egy igencsak bölcs mondás zárta: „Rossz gyerek nincs, csak huncut gyerek van.”

Próbáljuk meg a Mikulás gondolatát mindannyian szem előtt tartani a szürke hétköznapokban is!

Palotai Timea
óvodapedagógus

Idei tanévünk elején reménykedve gondoltunk a gyerekek és felnőttek egyik kedvelt programjára, a Márton napra. Már az őszi szünet előtt elkezdtük szervezni a Művelődési Ház dolgozóival, hogy miként alakuljanak a november 11-i események, ám a járványügyi helyzet ismét közbe szólt: az iskolások körében nagyon sok megbetegedés lett, így a régóta várt közös ünneplésről, az esti lámpásos felvonulásról sajnos idén is le kellett mondanunk.

Maradtunk az óvodán, illetve csoporton belüli készülődésnél, melyet mindenki a saját egyéniségének, a csoport szokásainak megfelelően alakított. Sokszínűségünk ellenére bizonyára mindenki felelevenítette Szent Márton életének főbb eseményeit, elővette az ünnephez tartozó énekeket, sokat beszélgetett a segítőkész magatartásról, s természetesen lámpásokat is barkácsoltunk. Idén ismét rendeztek mini kiállítást a németes kolléganők a gyerekek munkáiból, amit mindenki megcsodálhatott az óvoda előterében. Közös, másik csoporttal történő dramatizálást most nem szerveztünk, viszont Márton napján, délelőtt tettünk egy rövid sétát az épületen belül. A földszinti sötét folyosón igazán hangulatos fényt árasztottak a világító lámpások. Másnap mesélték a gyerekek, hogy 11-én este néhány család összebeszélt, és az elmaradt felvonulás helyett az új lakótelepen sétáltak egy kicsit közösen.

Jó volt hallani, hogy Szent Márton ünnepe a szülők számára is fontos, emléke, élete követendő példa gyerekeink számára.

Keményfi Márti
Őzike csoportos óvodapedagógus

„A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.
Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.”

Kodály Zoltán

Október 1. a zene világnapja."A zene az kell, mert körülölel…" A zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet ez a nap, mely segíti a zene megszerettetését, a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését. Életünket keresztül-kasul szövi a zene, a bölcsőtől a sírig.

Óvodánkban is minden évben megünnepeljük a csoportokban e jeles eseményt. Nem telik el úgy nap, hogy ne zendítenénk rá egy-egy dalra, ne játszanánk el kedvenc dalos játékainkat vagy lefekvés előtt ne énekelnénk, hallgatnánk altató dalt.

Ezen a napon azonban különleges szerepet kap a zene. Ellátogatva a "Zenebirodalomba" beszélgetünk a gyerekekkel a zene fontosságáról, ha szomorúak vagyunk, a zene felvidít bennünket, ha félünk valamitől, a zene megnyugtatja a lelkünket, és a zenére sokat lehet mozogni, táncolni!

Megbeszéljük, hogy a természetnek is vannak hangjai. Utánozhatjuk az őszi erdő susogását, az eső csepegését, a szél halk zúgását, a tavaszi madárcsicsergést, vagy éppen az állatok hangját.

Az idén Blanka óvó néni a Csiga csoportból, a Zene világnapjára egy különleges hangversenyt ajánlott, Saint-Saëns: Az állatok farsangja –t, egy kis film, El Carnaval de los animales - Camille Saint-Saëns megtekintésével. Ezt az animációs kisfilmet nézhettek meg a gyerekek, amelyben nem csak a zene által megszemélyesített állatokat, azok mozgását láthatták, de a megszólaltatott hangszereket is megfigyelhették és azt, ahogyan játszanak rajtuk a zenészek.

Óvódásaink készítettek belépőjegyeket, a zeneműben szereplő állatokat lerajzolhatták, színezhettek, bábokat készíthettek, kereshettek olyan hangszerekről képeket, amelyeket láthattak a videóban.

Nagyon tanulságos, tartalmas, hangulatos, és vidám délelőttöt töltöttünk együtt.

" Legyen a zene Mindenkié!"
Kodály Zoltán

Némethné Nagy Éva óvónő /Méhecske csoport

Hetedhét országon túl, az Óperenciás tengeren is túl, ahol deszkapalánk tartja a Földet, hogy bele ne hulljon a semmibe, áll a kozármislenyi óvoda. Aki szeptember végén arra járt, láthatta, hogy területén nagy volt a sürgés-forgás, mert bizony ismét valami program készülődött ott.

Intézményünkben ez a hét a népmese világában telt. A mese teremtő ereje, a mesemondó hangja által megidézett világ, a közös együttlét, mozgalmas játékok varázslata kinyitja a fantázia birodalmának ajtaját a fejekben és mindenki egyszerre lép át rajta.

Katica csoportos óvónéni (Palotai Tímea) „A farkas, a róka, a nyúl meg a varjú” című bábelőadásban életre keltette a mese szereplőit. Ilyenkor a gyerekek arcán megjelenik a figyelő ámulat. Az óvónők segítségével a gyerekek minden csoportban bekapcsolódtak a népmesei programokba. A mese szereplőit, vagy a TV-ből jól ismert Magyar népmesék sorozat „madaras képét” színezéssel, vágással, ragasztással elkészítették. Behozhatták otthonról a kedvenc mesekönyveiket, melyet együtt nézegethettek. Bábok segítségével különválogatták a jó és rossz szereplőket, beszélgetnek a mesebeli számok (3, 7, 12) előfordulásáról is.

Immár nyolcadik éve rendezzük meg az óvoda udvarán a „Mesebeli Hétpróbát”. Az óvónők 7 helyszínen, meseszereplőnek beöltözve várták a gyerekeket, hogy kiállják a próbákat. Kisbíróval kidoboltattuk a játék kezdetét: „Közhírré tétetik! A kozármislenyi óvoda udvarán a hétpróba elkezdődik…”

A óvoda apraja és nagyja együtt indult el a 7 mesebeli próbahelyszínre, pl: volt ahol az aranyhalat kellett kifogni, volt ahol egy hosszú kígyót kellett eltaposni a lábnyomoknak megfelelően, de akinek kedve volt készíthetett homokvárat, békákkal ugrálhatott a mesebeli tóban…

Az ovisok a mesebeli próbákról igazoló pecsétet kaptak, a legügyesebb fiúk és leányok felhúzhatták a koronát és a palástot. Végezetül, ha nem is egy fél királyságot, de minden kis hős kapott egy-egy cukorkát.

Így volt, igaz volt, aki nem hiszi, járjon utána!

2021.

Pápainé Deményi Ágnes óvónő