Ébredezik már a medve,
álmos szemét törölgetve.
Busa fejét nagy gond nyomja,
nincsen néki rádiója.
Így, hát honnan tudja meg,
meddig tart még a hideg?”

A heti témánk mottója „KIBÚJÁS VAGY BEBÚJÁS” / Néphagyomány; Gyertyaszentelő – időjós nap / időszakban zajlott. A hetek megtervezésének kiindulópontja és motivációja a néphagyományok megismertetése volt. Fontosnak tartjuk a néphagyományt, a gyökereket, hogy ismerjük múltunkat. Sokat tehetünk azért, hogy ez a tudás, hagyomány beépüljön a mi gyermekeink életébe, és így megőrződjön.

 A néphagyomány gyermekközeli feldolgozása sokoldalú tapasztalással valósult meg. Sok – sok játékot kínált, mely közben lehetőség adódott ok – okozati összefüggések felfedezésére, tűz – fény – árnyék megtapasztalására, pl: az árnyjáték mese során. Érzelmi töltést adott a hétnek, hogy a gyerekek a sok különböző méretű mackókkal játszhattak, maci családokat alapíthattak, hozhattak egy mackót otthonról. Építettünk nekik barlangot, csoportosítottuk őket fajtájuk, színük, méreteik alapján. Közben mód nyílt életmódjukról mesélni, utánoztuk lomha mozgásukat, ébresztgettük verssel, énekkel bíztattuk táncolásra őket néha átváltoztunk mackókká. Különböző technikákkal medve álarcokat készítettünk. Megkóstoltuk a medvék által kedvelt mézes csemegéket (puszedli, mézes kenyér, mézes keksz… stb)

Február 04-én Mackó kiállítást rendeztünk a csoportszobák előtt a folyosón. A gyerekek csodálkozva jegyezték meg: „Odanézz ez milyen nagy! – Ez meg milyen öreg!”

Remélhetőleg a medve előcammogott a barlangjából és vidáman gyűjtögeti a tavaszra váró elemózsiákat.

Pápainé Deményi Ágnes

méhecske csoportos óvónő