A magyar népmese értékeit szeretnénk hangsúlyozni évek óta a kozármislenyi
óvodában. Fontosnak tartjuk, hogy a rohanó világunkban egyre nagyobb teret kapjon
az igazi, tiszta forrásból származó, élőszóval elmesélt népmese.
A kozármislenyi óvodában szeptember utolsó hetében a magyar népmeséké volt a
főszerep. Joci óvóbácsi (harmad éves főiskolai óvódapedagógus hallgató) „A
macskacicó” című bábelőadásában életre keltek a mese szereplői. A varázslat kézzel
fogható volt, ilyenkor a gyerekek arcán megjelenik a figyelő ámulat.
E jeles alkalomból minden csoportban teljes odaadással készültek a pedagógusok.
Volt, ahol színezéssel, volt ahol vágással és ragasztással, elkészítették a TV-ből is
jól ismert Magyar népmesék sorozat „madaras képét”. A gyerekek otthonról
elhozhatták kedvenc mesekönyvüket, megnézegettük és kiválasztottuk közösen az
aznapi népmesét.
Immár ötödik éve rendeztük meg az óvodánkban a „Mesebeli hétpóbát”. Az óvónők
az udvaron, 7 helyszínen, meseszereplőknek beöltözve várták a gyerekeket, hogy
kiállják a próbákat.
Kisbíróval kidoboltattuk a játék kezdetét: „Figyelem, figyelem! Közhírré tétetik! A
kozármislenyi óvoda udvarán a hétpróba elkezdődik. .....”
Az ovi apraja és nagyja együtt indult el a hangulatos mesehelyekre.
Lássátok ti is, mik voltak a próbák, melyeken a „kis hősök” részt vehettek:
1. Macskacicó varázsa: 4 színben (piros, sárga, zöld, kék) kislabda helyes
elhelyezése a macskatáblán.
2. Aranyhal horgászat: horgászbottal kellet kifogni egy halacskát, ha az pont az
aranyhal volt, még plusz pontot is kapott.
3. Hétmérföldes csizma: itt bele kellett bújni a gyerekeknek egy nagy gumicsizmába
és kaputól kapuig el kellett sétálnia.
4. Labirintus: akadálypályán kell végigmenni.
5. Győzd le a sárkányt! : labdával megadott távolságból, bele kellett találni a poly
ball játék tölcsérbe amit mi, 3 fejű sárkánnyá változtattunk.  Akinek elsőre nem
sikerült, elkeseredni nem volt oka, hisz még 3-szor próbálkozhatott.
6. Pókhálójában: két fa közé kifeszített kusza köteleken kell átbújni.
7. Arany gyűrű keresése: labdával teli medencében kellett meglelni a gyűrűt.
Az ovisok a teljesített próbákról igazoló pecsétet kaptak, és a végén a jutalom sem
maradt el: ha nem is egy fél királyságot, de azért minden kis hős kapott egy-egy
cukorkát. A legügyesebb fiúk és leányok pedig felhúzhatták a koronát és a palástot,
és így „igazi” királyfivá, illetve királylánnyá válhattak.
Mindenki jól szórakozott, s bizonyára sokan várják a következő Népmese napját.
A mesére mindenkinek szüksége van korra való tekintet nélkül. A mai emberrel az a
baj, hogy nem mesél — nem kommunikál, nem jut ideje semmire sem. A ma embere
korszerű, és nem időszerű, holott épp annak kellene lennie. A mesét hallgató és a
mesélő között egy olyan erős emberi kötődés jön létre, amely révén sok probléma
megoldhatóvá válik. A számítógépek uralta jelen kor mindennapjaiban a gyermekek
elidegenednek egymástól, a szeretteiktől, sőt önmaguktól is. A mese ezzel szemben
közelebb hozza egymáshoz az embereket. Mesét hallgatni mindenki szeret,
szerintem mesélni is nagyon élvezetes dolog. Próbálják ki bátran, és egy csodának
lesznek a részesei! Molnár V. József (magyarországi művészettörténész, néplélekrajz-
kutató)

Pápainé Deményi Ágnes óvónő