Dirmeg-dörmög a medve

„Irgum-burgum, dörmög a medve, meddig tart el még ez a tél?” 

A sok-sok hideg nap után, szerintem már mindenkiben megfogalmazódott ez a kérdés. Talán ezért is várták olyan izgatottan idén kicsik és nagyok egyaránt a február másodikai mackó-napot. A néphagyomány szerint ez a nap igen fontos. Ekkor a téli álmából ébredező időjós maci kidugja az orrát barlangjából, hogy megnézze milyen az  idő. Ha ekkor napsütésre ébred és meglátja az árnyékát, már bújik is vissza  szunyókálni még pár hetet, és számunkra ez nem jelent mást, mint hosszú telet. Ha viszont a medve kemény hideget és havat lát ébredezésekor, kibújik a barlangjából és vidám sétára indul, abban a tudatban, hogy mindjárt itt a tavasz. Nem, nem írtam el semmit, a medve logika szerint ez bizony így van! Óvodánkban már hagyománnyá vált, hogy ezt a napot megünnepeljük, ilyenkor minden a macikról szól. Egész héten macis mesék, versek, énekek, játékok töltötték ki napjainkat és szebbnél szebb medvés alkotások készültek. Ügyes kis kezek papírtányérból macis álarcot vágtak ki, festettek mackófejet, barlangjában szunyókáló medvecsaládot, és volt olyan csoport, ahol csudafinom macis kekszet is sütöttek. A mackó-napra minden kisgyerek kedvenc plüss medvéjével érkezett, melyeket kényeztettünk egész nap. Miután a gyerekek bemutatták őket társaiknak, megkezdődött a játék, a tánc és a medve-móka. Ebéd előtt kiültettük a macikat a folyosóra, minden csoport körbejárta az ovit és megcsodáltuk egymás kicsi és nagy régi és új kedvencét. Alvásidőben természetesen mindenki összebújt macijával, melyek között akadt olyan hatalmas is, hogy kisgazdájának alig maradt hely az ágyon. Békésen álmodott kisgyermek és medve, még ha nem is téliálmot, de mindenképpen édeset!

Tiger-Bükkösdi Lilla

Őzike csoportos óvónő