Idei tanévünk elején reménykedve gondoltunk a gyerekek és felnőttek egyik kedvelt programjára, a Márton napra. Már az őszi szünet előtt elkezdtük szervezni a Művelődési Ház dolgozóival, hogy miként alakuljanak a november 11-i események, ám a járványügyi helyzet ismét közbe szólt: az iskolások körében nagyon sok megbetegedés lett, így a régóta várt közös ünneplésről, az esti lámpásos felvonulásról sajnos idén is le kellett mondanunk.
Maradtunk az óvodán, illetve csoporton belüli készülődésnél, melyet mindenki a saját egyéniségének, a csoport szokásainak megfelelően alakított. Sokszínűségünk ellenére bizonyára mindenki felelevenítette Szent Márton életének főbb eseményeit, elővette az ünnephez tartozó énekeket, sokat beszélgetett a segítőkész magatartásról, s természetesen lámpásokat is barkácsoltunk. Idén ismét rendeztek mini kiállítást a németes kolléganők a gyerekek munkáiból, amit mindenki megcsodálhatott az óvoda előterében. Közös, másik csoporttal történő dramatizálást most nem szerveztünk, viszont Márton napján, délelőtt tettünk egy rövid sétát az épületen belül. A földszinti sötét folyosón igazán hangulatos fényt árasztottak a világító lámpások. Másnap mesélték a gyerekek, hogy 11-én este néhány család összebeszélt, és az elmaradt felvonulás helyett az új lakótelepen sétáltak egy kicsit közösen.
Jó volt hallani, hogy Szent Márton ünnepe a szülők számára is fontos, emléke, élete követendő példa gyerekeink számára.
Keményfi Márti
Őzike csoportos óvodapedagógus
